- Rólunk
- Jogi hátterek
- Munkahelyi elsősegélynyújtókra vonatkoztatva
- 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet
- 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről
- 12/1991. (V. 18.) NM rendelet a tanuló ifjúság üdülésének és táborozásának egészségügyi feltételeiről
- 37/2007. (VII. 23.) EüM–SZMM együttes rendelet - táboroztatásra
- 37/2011. (VI. 28.) NEFMI rendelet - a mentésről
- 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról
- 23/2011. (III. 8.) Korm. rendelet - Szórakozóhelyeknek
- 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet - Közúti járművek elsősegélynyújtó felszerelése
- Orvostechnikai eszközökről szóló, 4/2009. (III. 17.) EüM rendelet
- Képzések
- Szolgáltatások
- Termékek
- Elsősegély Kisokos
- Linkek
- Elérhetőségeink
- MÉDIA
- Referenciáink
Ki és mikor hívhat mentőt?
Ki és mikor hívhat mentőt?
Mentés szükségessége esetén bárki - állampolgárságtól és egészségbiztosítási jogviszonytól függetlenül - hívhat mentőt a Magyar Köztársaság területén.
Milyen esetekben hívhatunk mentőt mentés céljából?
Minden esetben, amikor a beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul:
* ha életveszély, vagy annak gyanúja áll fenn (eszméletlen állapot, bármilyen eredetű súlyos vérzés, stb.);
* baleset, sérülés, bármilyen eredetű mérgezés esetén;
* megindult szülés, illetve a fennálló terhesség alatt bekövetkező rendellenesség miatt;
* ha erős fájdalom, vagy más riasztó panasz, illetve tünet észlelhető (pl. fulladásérzés, nehézlégzés, végtagbénulás, stb.);
* ha olyan magatartászavart észlelünk, mely során a beteg saját maga, vagy mások életét veszélyezteti.
A mentők hívószáma az ország egész területén (minden vezetékes és mobil telefonról): 104
1999-től egységes sürgősségi hívószám bevezetésére kerül sor Magyarország területén is (112). Ezt elsősorban akkor hívjuk, ha egyidejűleg a mentőkre és/vagy a tűzoltókra és/vagy a rendőrségre is szükség van.
Mentőhívás esetén az alábbi kérdések szerint tegyük meg a bejelentést:
1. Hol történt? (pontos cím, ennek hiányában a helyszín megközelíthetősége)
2. Mi történt? (a sérülés, rosszullét bekövetkezte: pl. összeesett, eszméletlen; szívbeteg fullad; magasból esett, gépkocsi elgázolta; motorkerékpárral fának ütközött, stb.)
3. Hány sérült, beteg van?
4. Milyen sérülés, panasz, tünet észlelhető? (pl. földön fekszik, lábát fájlalja; sápadt, verejtékes; fullad, nyugtalan, ajkai elkékültek; földön fekszik, görcsöl, szája habzik)
5. A bejelentő neve és telefonszáma (szükség lehet a bejelentő visszahívására, pl. pontatlan cím esetén!)
6. Várjunk a mentésirányító esetleges kérdéseire (a történtek pontosítása érdekében fontos!), és csak ezután tegyük le a telefonkagylót.
Ha nem mentést igénylő heveny megbetegedést észlel a beteg lakásán, hívja a háziorvost vagy az orvosi ügyeletet. A beteg vizsgálata alapján az orvos eldönti, hogy szüksége van-e a betegnek gyógyintézeti beutalásra és betegszállításra; ha igen, az orvos a szükséges intézkedéseket megteszi.
(Az Országos Mentőszolgálat hivatalos ajánlása)